Európa új katonai valósággal néz szembe: miközben Ukrajnában a lövészárkok a 20. század harcait idézik, a drónok és a mesterséges intelligencia már a 21. század hadviselését vetítik előre. Ebben a hibrid háborúban nem fenntartható, hogy félmillió eurós rakétákkal lőnek le húszezer eurós drónokat – miközben ezek százával támadhatnak. A kontinens védelmi stratégiája csak akkor lehet sikeres, ha az államok nemcsak nagyvállalatokban, hanem új, rugalmas és költséghatékony startupokban is gondolkodnak – írta a Financial Times.

A túl drága hagyományos fegyverek helyett most olcsó, innovatív startupokra van szükség az európai védelemnek / Fotó: AFP

A régi, centralizált hadiipari modellek egyszerűen nem bírják az új tempót. Európa jelenlegi védelmi cégei nagyrészt komplex, méregdrága rendszereket fejlesztenek – vadászgépeket, tengeralattjárókat, rakétapajzsokat –, miközben a harctér egyre inkább az olcsó, tömeggyártott drónoké és a gyors reagálásé. Anders Fogh Rasmussen, a NATO volt főtitkára szerint Európának nemcsak a hagyományos haderőt kell bővítenie, hanem teljesen új technológiákba is be kell fektetnie.

Olyan termékekre van szükségünk, amelyek tízszer olcsóbbak, de százszor több gyártható belőlük

– fogalmaz Kusti Salm, az észt Frankenburg Technologies vezérigazgatója. Cégük célja, hogy a jelenlegi ár töredékéért fejlesszenek rövid hatótávolságú légvédelmi rakétákat – mert a mostani költségarány „rettenetes”.

Az európai védelem súlyos lemaradása

Ukrajna az invázió óta valóságos drónnagyhatalommá vált, az orosz légierő mélyen az ellenséges területen szenvedett veszteségeket. Oroszország ugyanakkor szintén gyorsan fejlődik ezen a téren – Európa viszont továbbra is jelentős lemaradásban van. A jelenlegi helyzet tarthatatlan, különösen úgy, hogy több európai védelmi miniszter szerint Oroszország három–tíz éven belül NATO-országokat is célba vehet.

A svéd Nordic Air Defence például olyan drónelhárító rendszeren dolgozik, amely tízszer olcsóbb lehet, mint a jelenlegi megoldások. Vezérigazgatójuk, Karl Rosander szerint nemcsak a gyártás, hanem a skálázhatóság is kritikus: „Mi van, ha hirtelen háborúba kerülünk, és azonnal meg kell tízszereznünk a termelést? Jelenleg nem tudnánk.”

Az európai védelmi szektor széttagolt, a nemzeti „bajnokok” dominálják, ami lelassítja az innovációt. Azonban az utóbbi időben látványosan megnőtt a kockázati tőke és az angyalbefektetők érdeklődése a védelmi startupok iránt.

A környezetvédelmi és etikai aggályok egyre kevésbé tartják vissza a befektetőket – különösen úgy, hogy a hadiipar komoly növekedési potenciált mutat.

Rasmussen szerint a nemzetállamoknak akár a GDP 5 százalékát is védelmi kiadásokra kellene fordítaniuk. Ugyanakkor hangsúlyozza: a magánszektornak is be kell szállnia, különösen a dróntechnológiát és mesterséges intelligenciát fejlesztő startupok támogatásával.

Salm ennél is radikálisabb: szerinte a jelenlegi nagy hadiipari szereplők túl drágák, túl lassúak és nem tudnak érdemben megújulni.

Egy új termék, ami 10 százalékkal jobb, de kétszer drágább – nem megoldás. Olyan eszköz kell, ami 10 százalékkal gyengébb, de feleannyiba kerül, és százszoros mennyiségben gyártható.

Oroszország és Kína már rég a drónok és MI-alapú fegyverek korszakát építi. Európának nincs több ideje. Ki kell szabadítania a védelmi innovációt az állami óriások árnyékából, és mozgósítania kell a kontinens mérnökeit, programozóit és befektetőit. A kérdés nem az, hogy akarunk-e háborút, hanem hogy készen állunk-e megelőzni azt.

Képes-e átvenni az USA helyét az európai védelmi ipar?

Ha lesz pénz, lesz fegyver – üzenik a szektor szereplői a kormányoknak. Az európai védelmi ipar harminc év után ismét az érdeklődés homlokterébe került.